Számomra nagyon sokat jelentett a veszteségfeldolgozás. Tisztábban tudom most már látni a sok-sok együtt töltött év történéseit, a felgyülemlett pozitív és negatív érzéseket, a saját és a környezetem reakcióit. Lassanként megtanulok együtt élni a hiánnyal és a fájdalommal. Most már jobban helyükön tudom kezelni az eseményeket és kezdem elfogadni a feljövő jó és rossz érzéseket.

Furcsa élmény volt, de egyben felszabadító is, mikor elkezdtem megengedni magamnak, hogy felszínre törjenek ezek a lelkem mélyén élő pozitív és negatív gondolatok. Úgy gondolom, ezek megélése és elfogadása segített jobban átlátni az életemet, önmagamat, és tovább visz az úton a még hátralévő sok-sok veszteség feldolgozásához. Ma már inkább úgy látom, az élet nem véletlenül hozza elénk ezeket a nehézségeket, és inkább megpróbálom azt megfejteni, mit tanulhatok belőle, hogyan fejlődhetek általa.

Eleinte magam sem teljesen hittem, hogy segíthet a módszer, de mivel – külső szemlélők által is megerősítetten – nagyon rossz lelkiállapotban voltam, úgy gondoltam, megéri megpróbálnom.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy útmutatást adott ebbe az irányba és segítőmnek is, aki szeretettel és együttérzéssel kísért végig az úton.