Móni irányába a bizalmam és az iránta érzett mély szimpátiám először a tánc meditációs alkalmak során alakult ki, ahol mind a ketten résztvevőként voltunk jelen. Majd elkezdtem járni az általa szervezett MAonás táncra, ahol megtapasztalhattam őt mint a tánc meditációs facilitátort. Alkalmam nyílt ezáltal megélni Móninak a lelkesedését, felkészültségét és nyitottságát, amit az adott téma és a résztvevők iránt tanúsított. Amikor először szóba került a gyászfeldolgozás, mint fogalom a tánc órák utáni kötetlen beszélgetések során, egyből éreztem, hogy ez valami izgalmas és félelmetes dolog lehet, amibe, ha az ember rászánja magát, a folyamat közben és utána új információkat gyűjthet magáról és arról, ahogy a világot és benne a saját múltját látja. Az első gyászfeldolgozásos alkalom során kiderült számomra, hogy mennyiféleképpen is lehet használni ezt a fajta önismereti formát. Mennyi különböző téma és jelentés esik alá. Az első alkalom végén a Móni által felkínált lehetőségekből én azt választottam, hogy egy időegyenes segítségével ránézzünk a meg- és meg nem valósult vágyaimra, álmaimra. Miközben a második alkalom előtt készítettem az egyenest rájöttem, hogy nem is konkrét vágyak vagy álmok, amelyeknek a meg nem valósulásának a feldolgozására van nagy szükségem, hanem ezek a specifikus vágyak mögött rejlő érzelmek (biztonság, elégedettség, sikeresség stb.) felismerésére és a hozzájuk kötődő vágy meggyászolására. Sok aha élményt rejtett a Mónival való második és harmadik alkalom. És rendkívül gyógyító volt ezen a témán végigmenni vele, folyamatosan érezni a támogatását és a segítő iránymutatását az érzelmek nagy katyvaszában.